Először rendezték meg a Beke–Pál emlékvetélkedőt, amely kreativitásunktól a hangszálainkig próbára tett minket. Több embert is megkérdeztünk, mi a véleményük a versenyről, és melyik produkció tetszett nekik a legjobban.

Nagy M. Zsolt és Berei Dániel vezetésével július 13-án, vasárnap este tartottuk meg a Beke–Pál emlékvetélkedőt, amelynek első feladata a három csapat számára egy név kitalálása és elmutogatása volt.  Így születtek meg a csoportnevek: RöffMajom, Szemfényvesztők, és Aloha. A csapatoknak feladatok sorozatával kellett szembenézniük. Például a Mary PopKids Mosoly című zeneszámát opera, raggie, és rap műfajba kellett átdolgozniuk. Szerenádkészítéssel majd időérzékteszttel is próbára tették a táborozókat, amelyben egy meghatározott ideig, megadott témában és hangulatban kellett beszélniük. Az utolsó feladat pedig az alapítóatyák, Érsok Zoltán és Kruzslicz Dávid előtt tisztelgett, ugyanis a versenyzőknek élőszobrot kellett alkotniuk az említett személyekről. A táborlakók teljesítményét és kreativitását a 3 főből álló zsűri értékelte. A pontozókat Nagy Kátya, Juhász Bálint és Kuti Sándor személyében ismertük meg. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, végül holtversenyben mindhárman a harmadik helyen végeztek. A második helyezést Kruzslicz Dávid nyerte el, míg a győztes Érsok Zoltán lett. A verseny után a három csoport a jól megérdemelt nyereményeket jóízűen fogyasztotta el.

Kuti Sándort, a zsűri egyik tagját, megkérdeztük az élményeiről:

„Ez egy nagyon-nagy múlttal rendelkező vetélkedő, hiszen egy emlékvetélkedőnek állítottak emléket, és egy emlékvetélkedő emlékzsűritagjának lenni nagyon komoly, és megtisztelő feladat. Az utolsó feladat tetszett a legjobban, ott nagyon kifejezően alkották meg a csoportok a nagy múltú elődöket ábrázoló szobrokat, és ez nagyon nagy hatással volt rám.”

Fotó: Mészáros Virág

Nagy M. Zsolttal, az egyik műsorvezetővel is beszélgettünk:

„Nagyon megtisztelő feladat Beke Dániel és Pál Zsombor egyik utódjának lenni, én nagyon örültem a felkérésnek. Nem volt könnyű dolgom, hiszen az a munka, amit ők éveken át végeztek, elég magasra tette a lécet, persze nem olyan magasra, mint amit az elődök végeztek, Érsok és Kruzslicz. Több kedvencem is volt, a táborlakók alaposan megleptek, nagyfokú kreativitásról tettek tanúbizonyságot. Nagyon-nagyon jól szórakoztam a Mary Popkids számnak az átdolgozásain, néha még mindig izzadva ébredek, amikor eszembe jut az opera verzió. Remélem még nem vagyok annyira öreg, hogy egy emlékvetélkedőt nevezzenek el rólam, de ha majd mégis úgy hozza az élet, akkor én is szeretnék ilyen szép szobrokat látni és fülrepesztő nótákat hallani.”

Az idei vetélkedő egyik névadójával Beke Dániellel folytattuk a kérdezősködést, akit többek között az „élőhalottságáról” faggattunk:

„Ez egy nagyon fura érzés, hogy a mi nevünket viseli a vetélkedő, igazából mi is egy emlékvetélkedőt csináltunk az elmúlt években, mert mi Zoliéktól vettük át ezt az egészet. Érdekes amikor a saját neved szerepel egy olyan dologban, ami mögött ott van, hogy emlék, akkor az tényleg olyan, mintha tényleg elmúltál volna, és emlékezni kellene rád, miközben ott vagy, és nézed a saját emlékedről szóló dolgot. Mi is sokat dolgoztunk ezen Zsomborral az elmúlt években, és tényleg a szívünket-lelkünket beleraktuk, és nagyon örülök, hogy ez megy tovább, és megemlítik, hogy ’ők is voltak ám akik szervezték’, és ez tök jó érzés. Én abszolút elégedett vagyok az új műsorvezetőkkel, nagyon ügyesen összerakták a vetélkedőt, abszolút továbbvitték az örökségünket. A kedvenc feladatom egyértelműen az ódák voltak. Ez egy bejáratott feladat, de még soha nem láttam három ennyire jól sikerült megvalósítást, pedig már elég régóta táborozom. Úgyhogy én ott ülve, állva, fekve, mindenhogyan tapsoltam.”

Végül az egyik résztvevő, Schnéberger Fanni véleményét kértük ki:

„Szerintem zseniális ötlet, mindenki élvezte. Nekem is nagyon tetszett. Habár most vagyok itt második éve, de azt hiszem hagyományszerű, hogy mindenki 3. lesz, valahogy mindig így alakul, úgyhogy szerintem jó ez így, és vicces. Nekem mindegyik feladat tetszett, de a legjobban az, amikor egy dalt másik stílusban kellett előadni, bár azt még mindig nem tudom, hogy hogyan lehet ezt a számot raggie stílusban elénekelni.”

Mazumel Csenge Kata, Novák Henrietta

Fotó: Erdélyi Mónika